Prológus

A veszteségek teszik igazán erőssé az embert. Elveszted azt, akit szeretsz. Elveszted, amit nagyon szeretnél. Amit sosem láttál, éreztél, csak akartad. Belezuhansz abba a bizonyos mély gödörbe, ahonnan lejjebb már nincs út, feljebb viszont csak nehézségek árán jutsz. Minden egyes mozdulat, mely kifelé vinne onnan, hatalmas erőfeszítésbe kerül. Sokszor mászol előre egy métert, és kettőt zuhansz visszafelé, aztán egyszer csak kidugod a fejed belőle, körbenézel, és minden olyan másnak tűnik ott a szabadban. Kimászol, és megpihensz a lyuk szélén, nem is sejtve, hogy túl közel maradtál hozzá és valaki visszalökhet oda. 

Vicky:

"Megadott nekem mindent, majd elvette azt. Megmutatta, milyen ha szeret egy férfi egy nőt, s örök tébolyba taszított engem. Lehet egyszerre szeretni és gyűlölni valakit?" 

Jimmy:

"Ha a közelemben volt, képtelen voltam ép elmével gondolkodni. Attól kezdve, hogy megláttam, a farkam irányított engem. Vagy nem is farkam, hanem az a perszóna?"

Dean:

"Azt hittem, sosem fogok más nőt szeretni, csak azt, aki először elrabolta a szívemet. Tévedtem. Jött ez a kislány, és én elvesztem benne."

Katie:

"Nem ért fel hozzá senki! Kislány korom óta ő volt számomra a férfi! Bármit megtettem volna, hogy boldog legyen, ezért elengedtem őt."

Két ember, akit egymásnak szánt a sors, képes legyőzni az akadályokat, hogy elérje a boldog befejezést. Két szerelem egy történetbe fűzve, megújult fejezetekkel, visszatért íróval. :)